74. Fejezet: Pakolás és a volt barátnő. Macska egér fogocska
Akio kinyitotta az ajtót Asami pedig belépet rajta. Szürke fehér színekben pompázott a lakás. Helyenként a sötét kék is feltűnt.
- Nagyon szép! - nézett körbe a lány.
- Mindig is ilyennek terveztem a saját lakásom. - zárta be az ajtót. - Teljesen más vagy egyenes hajjal. - mosolygott a fiú.
- Oh. - fordult Akio felé a lány. - Köszönöm. - mosolygott.
- Ez vagy a göndör a rendes?
- Ez... Mindig is egyenes hajam volt. - emelt fel egy tincset a hajából. - Csak sokkal rövidebb.
- Soha ne vágd le! - lépet közelebb a lányhoz Akio. - Nagyon szép hajad van.
- Akio.... köszönöm... - mosolygott Asami. - Akkor mit kel kipakolni?
- Azt a két dobozt itt, azt az egyet a konyhában és még a szobámban van három.
Asami körbe nézett, majd a két dobozhoz lépett. Kinyitotta és egy képet emelt ki belőle.
- Ez te vagy? - nézte a képet Asami.
- Mi? - lépett mellé Akio. - E-Ez már nagyon régi.
- Hány éves vagy? - nézet a fiúra Asami.
- 17 leszek Júniusban.
- És ez mikor készült? - nézett a fiúra Asami. - A hajadnak teljesen más színe van.
- Egy éve és két hónapja szakítottam vele.
- Szép lány. - mosolygott Asami. - Hogy hívják?
- Eimi. Hama Eimi. - Akio kivette Asami kezéből a képet.
- Hogy hogy szakítottatok? - kérdezte a lány.
- Nem stimmeltek a dolgok.
- Mi történt?
- Megegyeztünk, hogy csak a századik nap csináljuk... És amikor eljött a századik nap nem mertem és ő besértődött. Egy darabig nem beszéltünk majd amikor rászántam magam előtte elmondta, hogy lefeküdt mással. - ült le a kanapéra a fiú. - De nem érdekel. Azt csinál amit akar! A rossz az, hogy egy osztályba járunk.
- Te is abba az elit suliba jársz?
- Igen. - nézett fel a lányra Akio. - Egy osztályba Eijivel és Eikivel.
- És jó suli? - ült le a fiú mellé.
- Miért? Át akarsz iratkozni? - mosolygott a fiú.
- Nem. Arra nincs pénzem. - nevetett Asami. - Na akkor pakoljunk! - pattant fel és elkezdte kipakolni a dobozokat.
Félórán át tartott mire kipakolták a nappaliban. A konyhát vették célba, vagyis Asami. Akio a szobájában kezdett rendet csinálni. Mikor Asami végzet fel ült az egyik párszékre és forgott rajta. Pár perc múlva kijött Akio is.
- Mit csinálsz? - nevetett a lányon a fiú.
- Unatkoztam! - állt meg a forgással, majd leugrott a székről. Teljesen elszédült. Lépet egyet és elesett, de Akio elkapta.
- Hülye ötlet volt. - mosolygott Akio.
- Hát igen. - lépett hátrébb a fiútól. - Kicsit hányingerem van. Kaphatok vizet?
- Persze! - Akio elő vett egy poharat és engedett bele vizet. - Tessék. - adta oda a lánynak.
- Köszönöm... - Asami óvatosan bele ivott a pohárba, majd az egészet megitta. Letette a poharat a pultra.
- Na jobb?
- Igen. - mosolygott és bólogatott a lány. - Tudok még segíteni valamiben?
- Nem... Már minden kész van.
- Kár! Maradtam volna itt.
- Marathatsz úgyse tudom mit csinálnék egyedül. - dőlt a pultnak Akio.
- Mit csinálsz 1.-jén? - nézet a fiúra Asami.
- Szerintem semmit. Miért?
- Nincs kedved eljönni velünk a szentélybe? - mosolygott Asami.
- De. Szívesen!
- 31.-én is átjöhetsz. Sokan leszünk, de az a jó! - indult az ajtó felé Asami. - Szóval gyere át! Szia!
- Szia!
Asami kiment a lakások elé majd lement a lépcsőn. Elment sétálni a játszótér előtt ment el amikor azt vette észre, hogy valakik követik. A válla felet hátra nézett. Nevetett.
- Játszunk fiúk! - ordította és futni kezdett a három férfi meg utána rohant.
Asami gyorsan futott az üldözök elől. Olyan gyorsan, hogy két járókelőt akik szembe jöttek vele majd fel lökött.
- Sajnálom! - ordított vissza.
- Hé ez nem Asami volt? - kérdezte Eiji.
- De... - elrohantak mellettük az üldözök. - Hívom Agurit! - kapta elő a telefonját Eiki.
- Mi van? - szólt bele a telefonba a fiú.
- Baj. Asamit három hapsi üldözi.
- Hol?!
- A lakásoktól nem messze egy játszótér után.
- Rohanok! - letette a telefont.
Asami megállás nélkül rohant be egy sikátorba. A sikátor végén egy fal volt. Elkezdett gyorsabban futni, hogy rá tudjon ugrani a falra. Amint a falhoz ért rá ugrott. Elkezdte felhúzni magát, de az egyik férfi vissza húzta a lábánál fogva. A lány a földre esett.
- Meg van a kis egér... - mosolygott le Asamira.
Asami grimaszolt majd kirúgta a férfi lábát. Fel állt és futott volna tovább ha a másik nem kapja el a karját. A falnak vágta a lányt. Asami fel nyögött a fájdalomtól.
- Csak annyit mondtak, hogy élve... - nézett a lányra a másik.
- Vagyis akkor bármit csinálhatunk vele?! - kérdezte a harmadig széles mosollyal az arcán.
- Hozzám ne érj! - üvöltött a lány.
- Kuss. - rúgta hasba Asamit az egyik.
Asami a földre dőlt. Még sose ütötte meg senki. A száján vette a levegőt. Nem csak azért mert fájt az, hogy megrúgták hanem azért is mert rengeteget futott. A férfi felemelte Asamit.
- Hány éves lehet? - kérdezte.
- 16-17.
- Ha a mellét nézem akkor húsznak is elmegy. - húzta végig a kezét Asami mellkasán.
Asami a férfira nézett. Megakarta ütni, de nem ment neki túlságosan fájt neki az, hogy hasba rúgták.
- Elment az összes erőd? - kérdezte a másik.
- Engedjétek el! - üvöltött a sikátor elejéből valaki.
A lány a hang irányába fordította a fejét és Agurival találta szembe magát.
- Végre... - mondta halkan és megütötte a férfit aki fogdosta.
Aguri nevetett és a másik kettőt vette célba. Mind a kettőt hasba vágta, majd kézen fogta Asamit és elrohantak.
- Honnan tudtad, hogy jövök. - mikor messze voltak a sikátortól megálltak.
- Tudtam, hogy jössz. - ölelte meg a fiút. - Sose hagysz cserben...
- Még szép... - ölelte meg Asamit. - De mond csak. Mit csináltál ide kint?
- Sétálni akartam! Még csak fél négy! - lépet el a fiútól.
- Igen, de már sötét van! Megígértél nekem valamit! - nézett a lányra Aguri.
- Csak sétálni akartam. És... - tette a hasára a kezét.
- Gyere haza viszlek... - kapta fel a lányt Aguri.
Fél óra múlva otthon voltak. Asami a szobájában csupasz hassal. Aguri egy fagyasztott zöld borsos tasakot hozott.
- Nem! Nem rakod rá a hasamra! - ellenkezett a lány.
- Csönd. - tette Asami hasára a fagyott zöldséget.
Asami felsikított és a lábával az ágyat rugdosta. Aguri guggolt a lány mellé. A kezével a lefolyó cseppeket törölgette a lány hasáról. Asami a fiú kezére tette a kezét. Aguri felnézett a lányra.
- Ne csináld ezt...
- Csak gondoskodom rólad... - húzta ki a lány keze alól a kezét.
- Ne lépd át a gondoskodás határát.
- Te vagy az első akivel lefeküdtem... És én vagyok neked az első. De nem akarlak újra az ágyba rángatni. - vette le Asami hasáról a borsot. - Hozok még...
Asami csak bólintott. Hátra döntötte a fejét és a plafont bámulta. A hajába túrt, majd fel ült. Kicsit pisszeget. A hasára tette a kezét és fel állt. Kiment a konyhába és az ikrek a nappaliban ültek.
- Hát ti? - a lány még mindig a hasát fogta.
- Mi szóltunk Agurinak. - nézett Asamira Eiji. - Mi történt?
- Semmi... - fordította el a fejét a fiúkról Asami. - Jól vagyok...
- Asami! - ordított Aguri. - Feküdj vissza!
- Jól vagyok! - vette le a hasáról a kezét.
- Úgy botorkáltál ki ide mint egy öreg néni! - mondta Eiki.
- Semmi bajom!
Eiji fel állt és Asamihoz lépett.
- Mit csináltak veled azon kívül, hogy hason vágtak? - nézet Asami kék szemeibe.
- Semmit... - a lány elnézet Eiji tekintete elől.
- Tapogattak? - emelte fel a lány állát a fiú.
- És ha igen!? - Asami felháborodott és Eiji kezére ütött. - Nem érdekel! Semmi nem érdekel!
Asami ellökte magától Eijit és az ajtóhoz rohant. Kivágta és a szomszédba rohant. Kopogott és Akio nyitott ajtót.
- Asami? - nézett a fiú. A lány nem mondott semmit csak megölelte az előtte álló fiút. - Mi a baj? - kérdezte, de Asami elkezdett sírni. - Nyugodj meg! - ölelte magához a lányt. - Ne sírj...
- Oh. - fordult Akio felé a lány. - Köszönöm. - mosolygott.
- Ez vagy a göndör a rendes?
- Ez... Mindig is egyenes hajam volt. - emelt fel egy tincset a hajából. - Csak sokkal rövidebb.
- Soha ne vágd le! - lépet közelebb a lányhoz Akio. - Nagyon szép hajad van.
- Akio.... köszönöm... - mosolygott Asami. - Akkor mit kel kipakolni?
- Azt a két dobozt itt, azt az egyet a konyhában és még a szobámban van három.
Asami körbe nézett, majd a két dobozhoz lépett. Kinyitotta és egy képet emelt ki belőle.
- Ez te vagy? - nézte a képet Asami.- Mi? - lépett mellé Akio. - E-Ez már nagyon régi.
- Hány éves vagy? - nézet a fiúra Asami.
- 17 leszek Júniusban.
- És ez mikor készült? - nézett a fiúra Asami. - A hajadnak teljesen más színe van.
- Egy éve és két hónapja szakítottam vele.
- Szép lány. - mosolygott Asami. - Hogy hívják?
- Eimi. Hama Eimi. - Akio kivette Asami kezéből a képet.
- Hogy hogy szakítottatok? - kérdezte a lány.
- Nem stimmeltek a dolgok.
- Mi történt?
- Megegyeztünk, hogy csak a századik nap csináljuk... És amikor eljött a századik nap nem mertem és ő besértődött. Egy darabig nem beszéltünk majd amikor rászántam magam előtte elmondta, hogy lefeküdt mással. - ült le a kanapéra a fiú. - De nem érdekel. Azt csinál amit akar! A rossz az, hogy egy osztályba járunk.
- Te is abba az elit suliba jársz?
- Igen. - nézett fel a lányra Akio. - Egy osztályba Eijivel és Eikivel.
- És jó suli? - ült le a fiú mellé.
- Miért? Át akarsz iratkozni? - mosolygott a fiú.
- Nem. Arra nincs pénzem. - nevetett Asami. - Na akkor pakoljunk! - pattant fel és elkezdte kipakolni a dobozokat.
Félórán át tartott mire kipakolták a nappaliban. A konyhát vették célba, vagyis Asami. Akio a szobájában kezdett rendet csinálni. Mikor Asami végzet fel ült az egyik párszékre és forgott rajta. Pár perc múlva kijött Akio is.
- Mit csinálsz? - nevetett a lányon a fiú.
- Unatkoztam! - állt meg a forgással, majd leugrott a székről. Teljesen elszédült. Lépet egyet és elesett, de Akio elkapta.
- Hülye ötlet volt. - mosolygott Akio.
- Hát igen. - lépett hátrébb a fiútól. - Kicsit hányingerem van. Kaphatok vizet?
- Persze! - Akio elő vett egy poharat és engedett bele vizet. - Tessék. - adta oda a lánynak.
- Köszönöm... - Asami óvatosan bele ivott a pohárba, majd az egészet megitta. Letette a poharat a pultra.
- Na jobb?
- Igen. - mosolygott és bólogatott a lány. - Tudok még segíteni valamiben?
- Nem... Már minden kész van.
- Kár! Maradtam volna itt.
- Marathatsz úgyse tudom mit csinálnék egyedül. - dőlt a pultnak Akio.
- Mit csinálsz 1.-jén? - nézet a fiúra Asami.
- Szerintem semmit. Miért?
- Nincs kedved eljönni velünk a szentélybe? - mosolygott Asami.
- De. Szívesen!
- 31.-én is átjöhetsz. Sokan leszünk, de az a jó! - indult az ajtó felé Asami. - Szóval gyere át! Szia!
- Szia!
Asami kiment a lakások elé majd lement a lépcsőn. Elment sétálni a játszótér előtt ment el amikor azt vette észre, hogy valakik követik. A válla felet hátra nézett. Nevetett.
- Játszunk fiúk! - ordította és futni kezdett a három férfi meg utána rohant.
Asami gyorsan futott az üldözök elől. Olyan gyorsan, hogy két járókelőt akik szembe jöttek vele majd fel lökött.
- Sajnálom! - ordított vissza.
- Hé ez nem Asami volt? - kérdezte Eiji.
- De... - elrohantak mellettük az üldözök. - Hívom Agurit! - kapta elő a telefonját Eiki.
- Mi van? - szólt bele a telefonba a fiú.
- Baj. Asamit három hapsi üldözi.
- Hol?!
- A lakásoktól nem messze egy játszótér után.
- Rohanok! - letette a telefont.
Asami megállás nélkül rohant be egy sikátorba. A sikátor végén egy fal volt. Elkezdett gyorsabban futni, hogy rá tudjon ugrani a falra. Amint a falhoz ért rá ugrott. Elkezdte felhúzni magát, de az egyik férfi vissza húzta a lábánál fogva. A lány a földre esett.
- Meg van a kis egér... - mosolygott le Asamira.
Asami grimaszolt majd kirúgta a férfi lábát. Fel állt és futott volna tovább ha a másik nem kapja el a karját. A falnak vágta a lányt. Asami fel nyögött a fájdalomtól.
- Csak annyit mondtak, hogy élve... - nézett a lányra a másik.
- Vagyis akkor bármit csinálhatunk vele?! - kérdezte a harmadig széles mosollyal az arcán.
- Hozzám ne érj! - üvöltött a lány.
- Kuss. - rúgta hasba Asamit az egyik.
Asami a földre dőlt. Még sose ütötte meg senki. A száján vette a levegőt. Nem csak azért mert fájt az, hogy megrúgták hanem azért is mert rengeteget futott. A férfi felemelte Asamit.
- Hány éves lehet? - kérdezte.
- 16-17.
- Ha a mellét nézem akkor húsznak is elmegy. - húzta végig a kezét Asami mellkasán.
Asami a férfira nézett. Megakarta ütni, de nem ment neki túlságosan fájt neki az, hogy hasba rúgták.
- Elment az összes erőd? - kérdezte a másik.
- Engedjétek el! - üvöltött a sikátor elejéből valaki.
A lány a hang irányába fordította a fejét és Agurival találta szembe magát.
- Végre... - mondta halkan és megütötte a férfit aki fogdosta.
Aguri nevetett és a másik kettőt vette célba. Mind a kettőt hasba vágta, majd kézen fogta Asamit és elrohantak.
- Honnan tudtad, hogy jövök. - mikor messze voltak a sikátortól megálltak.
- Tudtam, hogy jössz. - ölelte meg a fiút. - Sose hagysz cserben...
- Még szép... - ölelte meg Asamit. - De mond csak. Mit csináltál ide kint?
- Sétálni akartam! Még csak fél négy! - lépet el a fiútól.
- Igen, de már sötét van! Megígértél nekem valamit! - nézett a lányra Aguri.
- Csak sétálni akartam. És... - tette a hasára a kezét.
- Gyere haza viszlek... - kapta fel a lányt Aguri.
Fél óra múlva otthon voltak. Asami a szobájában csupasz hassal. Aguri egy fagyasztott zöld borsos tasakot hozott.
- Nem! Nem rakod rá a hasamra! - ellenkezett a lány.
- Csönd. - tette Asami hasára a fagyott zöldséget.
Asami felsikított és a lábával az ágyat rugdosta. Aguri guggolt a lány mellé. A kezével a lefolyó cseppeket törölgette a lány hasáról. Asami a fiú kezére tette a kezét. Aguri felnézett a lányra.
- Ne csináld ezt...
- Csak gondoskodom rólad... - húzta ki a lány keze alól a kezét.
- Ne lépd át a gondoskodás határát.
- Te vagy az első akivel lefeküdtem... És én vagyok neked az első. De nem akarlak újra az ágyba rángatni. - vette le Asami hasáról a borsot. - Hozok még...
Asami csak bólintott. Hátra döntötte a fejét és a plafont bámulta. A hajába túrt, majd fel ült. Kicsit pisszeget. A hasára tette a kezét és fel állt. Kiment a konyhába és az ikrek a nappaliban ültek.
- Hát ti? - a lány még mindig a hasát fogta.
- Mi szóltunk Agurinak. - nézett Asamira Eiji. - Mi történt?
- Semmi... - fordította el a fejét a fiúkról Asami. - Jól vagyok...
- Asami! - ordított Aguri. - Feküdj vissza!
- Jól vagyok! - vette le a hasáról a kezét.
- Úgy botorkáltál ki ide mint egy öreg néni! - mondta Eiki.
- Semmi bajom!
Eiji fel állt és Asamihoz lépett.
- Mit csináltak veled azon kívül, hogy hason vágtak? - nézet Asami kék szemeibe.
- Semmit... - a lány elnézet Eiji tekintete elől.
- Tapogattak? - emelte fel a lány állát a fiú.
- És ha igen!? - Asami felháborodott és Eiji kezére ütött. - Nem érdekel! Semmi nem érdekel!
Asami ellökte magától Eijit és az ajtóhoz rohant. Kivágta és a szomszédba rohant. Kopogott és Akio nyitott ajtót.
- Asami? - nézett a fiú. A lány nem mondott semmit csak megölelte az előtte álló fiút. - Mi a baj? - kérdezte, de Asami elkezdett sírni. - Nyugodj meg! - ölelte magához a lányt. - Ne sírj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése