37. Fejezet: Nem állok az álmod útjába
Vasárnap reggel volt. Felhők gyülekeztek az égen. Sötét felhők. Asami a konyha asztalnál ült és egy pohár kávét iszogatott. A békés délelőttöt egy kopogás zavarta meg. A lány az ajtóhoz sietett és kinyitotta.
- Szia Hi.... Asami. - köszönt Koukai.
- Szia... - húzta el a száját Asami. - Nem rám számítottál?
- Hát nem igazán... - vakarta meg a nyakát a fiú.
- Hitomira? - hajolt közelebb a fiúhoz Asami. - Mit akarsz a húgomtól?
- S-Semmit! - lépett hátrébb Koukai.
- Örülök neki! - mosolygott a lány. - Asami végig mérte az előtte álló fiút. - Te is csatlakoztál a sulim úszó csapatához?
- Igen... De majd csak tavasszal kezdhetem az edzést.
- Tényleg... Te csak tavasszal kezded a felső közép sulit... Téged is fel vettek?
- Igen...
- Mi az? Olyan vagy mint akiben egy világ dőlt össze! Gyere be! - engedte be a fiút.
- Köszönöm... - Koukai lassan besétált a házba. - Rég jártam nálatok. Mi újság? - ült le a kanapéra.
- Semmi érdekes. Élem az életem! - ült le a fiú mellé.
- És mi van azzal a sráccal?
- Agurival?
Koukai csak bólintott.
- Manapság sokat beszélünk. - mosolygott Asami.
- B-Beszéltek!? - döbbent meg a fiú.
- Igen! A mániája lett, hogy mindentől meg akar védeni.
- Akkor most ti... jártak?
- Nem! Nehéz lenne négy fiú közül választani... - dőlt hátra Asami. - Nem is tudnék...
- Legalább te azt csinálsz amit akarsz... A nevelő anyám rá van állva arra, hogy legyek olyan mint a bátyám...
- Van bátyád? - nézet a fiúra Asami.
- Van... de már két éve leérettségizett. - húzta el a száját.
- Akkor sokkal öregebb mint te... És most mit csinál a bátyád?
- Semmit! Tanul és megeszi a kajám. Kár, hogy nincs egy kisöcsém. - nevetett Koukai.
- Lassan az én bátyám is egyetemre megy.
- De nem fog elköltözni, nem igaz?
- Nem Tokióban akar egyetemre járni. - sóhajtott Asami.
- Akkor?
- Koreában talált egy neki tökéletes iskolát... Elit suli. De ha oda bekerül akkor követheti az álmát.
- Mi az álma?
- Elköltözni innen és orvos akar lenni. Én meg nem szeretnék az álma és közé állni. - állt fel a kanapéról.
- Nem akarod, hogy elmenjen?
- Hiányozna nekem. De ha ő ezt akarja abba senki nem szólhat bele. - mosolygott a fiúra Asami.
- Nem is folytatja az úszást? - állt fel a kanapéról a fiú.
- Neki az csak egy hobbi volt.
- Hobbi... - nézett le a földre a fiú.
- Valami baj van? - nézett a fiúra Asami.
- Nincs. Csak szerettem volna ha ő tanít úszni... Azt mondta a bátyám, hogy nagyszerű úszó... De ha elmegy akkor mástól kell tanulnom. - szomorodott el Koukai.
- Nem fog egyik napról a másikra elmenni! Nyáron könnyen megtaníthat úszni! Sőt! Ha akarod megvárhatod lassan haza jön.
- Tényleg?! - derült fel a fiú arca.
- Persze! - mosolygott Asami. És milyen ... - a beszélgetést Asami telefonja csörgése szakította félbe. - Bocsánat, de fel kell vennem.
- Oké!
Asami felvette a telefont.
- Igen? - szólt a telefonba, de senki nem válaszolt. - Hahó! Szolt bele megint. - hirtelen eszébe jutott a tegnap este. Be pánikólt és gyorsan letette a telefont. De nem kellet több újra hívta az illető. - Ki az és mit akar?
- S-Szia... Aguri vagyok. - köszönt Aguri.
- Az előbb is te hívtál?
- Igen...
- A fenéket ijesztgesd!
- Bocsi, bocsi! Jól vagy?
- Igen. Miért?
- Átmehetek?
Asami Koukaira nézett.
- Egyedül vagyok, de ha akarsz...
- Egyedül?
- Nem sokára haza jön Daisuke. Biztos átjössz?
- Daisuke azt beszélte Jungoval, hogy ma valamit csinálnak és nem biztos, hogy haza megy.
- Tényleg mondott valami olyat... de... - ismét Koukaira nézett.
A fiú csak intett, jelezte, hogy elmegy. Asami is intett neki, majd Koukai elhagyta a házat.
- Itt vagy?
- Igen... Akkor jössz?
- Persze! Hol is laksz?
Asami elmondta a címet Agurinak, majd lerakták a telefont. Asami fel sietett a szobájába és a párnája alá tette a jól ismert fegyvert amit Hitomi adott Eijinek. Azon járt a lány feje mi van ha Aguri megint azért jön? Jobb felkészülni ha esetleg tényleg történne valami. Ha el is tudna menekülni Aguri elöl az utcán biztos elkapná az az ember akibe tegnap golyót eresztett. Mi is lenne rosszabb? Ha Aguri újra azt teszi vele vagy ha kínok közt meghal.
- Szia Hi.... Asami. - köszönt Koukai.- Szia... - húzta el a száját Asami. - Nem rám számítottál?
- Hát nem igazán... - vakarta meg a nyakát a fiú.
- Hitomira? - hajolt közelebb a fiúhoz Asami. - Mit akarsz a húgomtól?
- S-Semmit! - lépett hátrébb Koukai.
- Örülök neki! - mosolygott a lány. - Asami végig mérte az előtte álló fiút. - Te is csatlakoztál a sulim úszó csapatához?
- Igen... De majd csak tavasszal kezdhetem az edzést.
- Tényleg... Te csak tavasszal kezded a felső közép sulit... Téged is fel vettek?
- Igen...
- Mi az? Olyan vagy mint akiben egy világ dőlt össze! Gyere be! - engedte be a fiút.
- Köszönöm... - Koukai lassan besétált a házba. - Rég jártam nálatok. Mi újság? - ült le a kanapéra.
- Semmi érdekes. Élem az életem! - ült le a fiú mellé.
- És mi van azzal a sráccal?
- Agurival?
Koukai csak bólintott.
- Manapság sokat beszélünk. - mosolygott Asami.
- B-Beszéltek!? - döbbent meg a fiú.
- Igen! A mániája lett, hogy mindentől meg akar védeni.
- Akkor most ti... jártak?
- Nem! Nehéz lenne négy fiú közül választani... - dőlt hátra Asami. - Nem is tudnék...
- Legalább te azt csinálsz amit akarsz... A nevelő anyám rá van állva arra, hogy legyek olyan mint a bátyám...
- Van bátyád? - nézet a fiúra Asami.
- Van... de már két éve leérettségizett. - húzta el a száját.
- Akkor sokkal öregebb mint te... És most mit csinál a bátyád?
- Semmit! Tanul és megeszi a kajám. Kár, hogy nincs egy kisöcsém. - nevetett Koukai.
- Lassan az én bátyám is egyetemre megy.
- De nem fog elköltözni, nem igaz?
- Nem Tokióban akar egyetemre járni. - sóhajtott Asami.
- Akkor?
- Koreában talált egy neki tökéletes iskolát... Elit suli. De ha oda bekerül akkor követheti az álmát.
- Mi az álma?
- Elköltözni innen és orvos akar lenni. Én meg nem szeretnék az álma és közé állni. - állt fel a kanapéról.
- Nem akarod, hogy elmenjen?
- Hiányozna nekem. De ha ő ezt akarja abba senki nem szólhat bele. - mosolygott a fiúra Asami.
- Nem is folytatja az úszást? - állt fel a kanapéról a fiú.
- Neki az csak egy hobbi volt.
- Hobbi... - nézett le a földre a fiú.
- Valami baj van? - nézett a fiúra Asami.
- Nincs. Csak szerettem volna ha ő tanít úszni... Azt mondta a bátyám, hogy nagyszerű úszó... De ha elmegy akkor mástól kell tanulnom. - szomorodott el Koukai.
- Nem fog egyik napról a másikra elmenni! Nyáron könnyen megtaníthat úszni! Sőt! Ha akarod megvárhatod lassan haza jön.
- Tényleg?! - derült fel a fiú arca.
- Persze! - mosolygott Asami. És milyen ... - a beszélgetést Asami telefonja csörgése szakította félbe. - Bocsánat, de fel kell vennem.
- Oké!
Asami felvette a telefont.
- Igen? - szólt a telefonba, de senki nem válaszolt. - Hahó! Szolt bele megint. - hirtelen eszébe jutott a tegnap este. Be pánikólt és gyorsan letette a telefont. De nem kellet több újra hívta az illető. - Ki az és mit akar?
- S-Szia... Aguri vagyok. - köszönt Aguri.
- Az előbb is te hívtál?
- Igen...
- A fenéket ijesztgesd!
- Bocsi, bocsi! Jól vagy?
- Igen. Miért?
- Átmehetek?
Asami Koukaira nézett.
- Egyedül vagyok, de ha akarsz...
- Egyedül?
- Nem sokára haza jön Daisuke. Biztos átjössz?
- Daisuke azt beszélte Jungoval, hogy ma valamit csinálnak és nem biztos, hogy haza megy.
- Tényleg mondott valami olyat... de... - ismét Koukaira nézett.
A fiú csak intett, jelezte, hogy elmegy. Asami is intett neki, majd Koukai elhagyta a házat.
- Itt vagy?
- Igen... Akkor jössz?
- Persze! Hol is laksz?
Asami elmondta a címet Agurinak, majd lerakták a telefont. Asami fel sietett a szobájába és a párnája alá tette a jól ismert fegyvert amit Hitomi adott Eijinek. Azon járt a lány feje mi van ha Aguri megint azért jön? Jobb felkészülni ha esetleg tényleg történne valami. Ha el is tudna menekülni Aguri elöl az utcán biztos elkapná az az ember akibe tegnap golyót eresztett. Mi is lenne rosszabb? Ha Aguri újra azt teszi vele vagy ha kínok közt meghal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése